Káli diákok Székelyföld szívébenHAT-17-01-2017-00564
Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által meghirdetett Határtalanul! program jóvoltából a Káli Gárdonyi Géza Katolikus Általános Iskola 37 tanulója vett részt az ötnapos erdélyi tanulmányi kiránduláson.
A 2017. szept. 2-6-ig tartó utazás során tanulóink és kísérőik Erdély legfontosabb nevezetességeit látogatták meg. Az állami támogatásból megvalósuló pályázat fedezte a gyerekek útiköltségét, szállását, étkezését és a belépők árát is.
Diákjaink felejthetetlen élményeit hűen tükrözi a következő tanulói fogalmazás:
Káli diákok Székelyföld szívében
Iskolánk még a tavalyi tanévben pályázott a Határtalanul! tanulmányi kirándulás hetedikeseknek programra. Az elnyert támogatás hatalmas lehetőség volt minden hetedikes számára, hiszen ellátogathattunk Székelyföld szívébe.
2017. szeptember 2-án kora reggel indultunk útnak. A határt átlépve először Nagyszalontára mentünk, az Arany János Emlékházba. Tekintve, hogy idén Arany János Emlékév van, nagyon sokat foglalkoztunk a költő életével, munkásságával.
Útban a szállásunk felé a Király–hágótól kezdve végig meseszép táj kísért bennünket. A Hargita megyei Tibódon, a Hajnalcsillag Panzióban szálltunk meg. Itt minden reggel és este finom ételekkel vártak minket vendéglátóink. Esténként csoportokba rendeződve készítettük el útinaplónkat.
A tanulmányi kirándulás második napján ellátogattunk a közeli Székelyudvarhelyre, és megnéztük a város fontosabb nevezetességeit. Emlékezetes volt számomra a belvárosban elhelyezkedő Székelytámadt vár, a ferences templom és a szoborpark.
Szejkefürdőn sok-sok székelykapu alatt átkelve jutottunk el Orbán Balázs sírjához, a legnagyobb székelyhez. Következő állomásunkon, Farkaslakán Tamási Áron emlékházát kerestük fel, ahol az író rokonától, Sipos Mátyás bácsitól hallhattunk az íróról sok érdekességet. Felkerestük a szerzős egykori iskoláját és sírját is, ahol elhelyeztük koszorúnkat.
A nap fénypontja a parajdi sóbányába volt számomra. Busszal mentünk le a közel 120 méter mélységbe. Az út egyszerre volt félelmetes és izgalmas. A látvány, ami odalent fogadott egyszerűen varázslatos volt. Mélyen a földfelszín alatt kalandpark, játszóház, kápolna fogadott minket. Nem győztem csodálkozni.
Látványban a harmadik nap sem szűkölködött. Gyergyószentmiklóson is jártunk egy magyar tanítási nyelvű iskolában. Sőt! Még iskolamúzeumot is láttunk, ahol megnéztük hogyan nézett ki egy osztályterem úgy 100 évvel korábban. Ezt követően a Gyergyói-medence kincseit fedeztük fel. Jártunk a zeteváralji víztározónál, a Gyilkos-tónál, a Békás-szorosban. Ehhez foghatót korábban soha nem láttam. Egyszerűen nem tudtam betelni a magas sziklák látványával. Itt is volt lehetőségünk szabadprogram keretében egy kis szuvenír vásárlására.
Kirándulásunk negyedik napján felkerestük a székelykapuiról híres Máréfalvát, majd a Csíksomlyói Búcsújáróhelyre mentünk. Itt a keresztúton felkapaszkodva megmásztuk a Kis-Somlyó-hegyet. Miután a híres borvizet megkóstoltuk, Csíkszeredára mentünk, majd a csíkszentmártoni megemlékezéssel folytattuk a napunkat. Egy kis utazás után elérkeztünk Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tóhoz, ahol medvét is láttunk. Nem is egyet! Volt ott egy medvemama, aki bocsaival finom eleséget keresve egészen közel merészkedett az emberekhez. Az egyik bocs a szemünk láttára a mólóról beleereszkedett a vízbe, és jókedvűen játszadozni kezdett. Erről még videót is készítettünk.
A Mohos-tőzegláp páratlan látványt nyújtott, és olyan ismeretekre tettem szert, melyek azóta is forognak a fejemben.
Minden nap étteremben ebédeltünk, de a negyedik napi ebéd különösen emlékezetes számomra, ugyanis mexikói étteremben ettünk. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen ételt kóstoltam. Számomra ez a nap volt az utazás csúcspontja.
A kirándulásunk utolsó reggelén mindenki összecsomagolt. Miután elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól, haza indultunk. A hosszú buszozást több megálló tarkította, mert megálltunk Székelykeresztúron a Gyárfás kúriánál, ugyanis úgy tartják, hogy Petőfi itt töltötte utolsó éjszakáját. Itt ettem a híres Petőfi-körtefa gyümölcséből is. Ezután Fehéregyházára mentünk, ahol a költő feltételezett síremlékét koszorúztuk meg egy rövid megemlékezés után. Az utolsó jelentős megállónk Segesvár volt, ahol lehetőségünk nyílt szétnézni egy középkori hangulatú városban. Számomra itt a Drakula-szülőház volt a legizgalmasabb, de tetszett a különleges óratorony is.
Egy hosszú és kimerítő buszozás után szeptember 6-án késő este értünk haza. Aki nem jött el velünk a világ ennek a rejtett gyöngyszemébe, sajnálhatja, mert ha lehunyom a szemem, még mindig látom Erdély gyönyörű hegyeit. Köszönöm „Határtalanul!”
2017. szeptember 2-án kora reggel indultunk útnak. A határt átlépve először Nagyszalontára mentünk, az Arany János Emlékházba. Tekintve, hogy idén Arany János Emlékév van, nagyon sokat foglalkoztunk a költő életével, munkásságával.
Útban a szállásunk felé a Király–hágótól kezdve végig meseszép táj kísért bennünket. A Hargita megyei Tibódon, a Hajnalcsillag Panzióban szálltunk meg. Itt minden reggel és este finom ételekkel vártak minket vendéglátóink. Esténként csoportokba rendeződve készítettük el útinaplónkat.
A tanulmányi kirándulás második napján ellátogattunk a közeli Székelyudvarhelyre, és megnéztük a város fontosabb nevezetességeit. Emlékezetes volt számomra a belvárosban elhelyezkedő Székelytámadt vár, a ferences templom és a szoborpark.
Szejkefürdőn sok-sok székelykapu alatt átkelve jutottunk el Orbán Balázs sírjához, a legnagyobb székelyhez. Következő állomásunkon, Farkaslakán Tamási Áron emlékházát kerestük fel, ahol az író rokonától, Sipos Mátyás bácsitól hallhattunk az íróról sok érdekességet. Felkerestük a szerzős egykori iskoláját és sírját is, ahol elhelyeztük koszorúnkat.
A nap fénypontja a parajdi sóbányába volt számomra. Busszal mentünk le a közel 120 méter mélységbe. Az út egyszerre volt félelmetes és izgalmas. A látvány, ami odalent fogadott egyszerűen varázslatos volt. Mélyen a földfelszín alatt kalandpark, játszóház, kápolna fogadott minket. Nem győztem csodálkozni.
Látványban a harmadik nap sem szűkölködött. Gyergyószentmiklóson is jártunk egy magyar tanítási nyelvű iskolában. Sőt! Még iskolamúzeumot is láttunk, ahol megnéztük hogyan nézett ki egy osztályterem úgy 100 évvel korábban. Ezt követően a Gyergyói-medence kincseit fedeztük fel. Jártunk a zeteváralji víztározónál, a Gyilkos-tónál, a Békás-szorosban. Ehhez foghatót korábban soha nem láttam. Egyszerűen nem tudtam betelni a magas sziklák látványával. Itt is volt lehetőségünk szabadprogram keretében egy kis szuvenír vásárlására.
Kirándulásunk negyedik napján felkerestük a székelykapuiról híres Máréfalvát, majd a Csíksomlyói Búcsújáróhelyre mentünk. Itt a keresztúton felkapaszkodva megmásztuk a Kis-Somlyó-hegyet. Miután a híres borvizet megkóstoltuk, Csíkszeredára mentünk, majd a csíkszentmártoni megemlékezéssel folytattuk a napunkat. Egy kis utazás után elérkeztünk Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tóhoz, ahol medvét is láttunk. Nem is egyet! Volt ott egy medvemama, aki bocsaival finom eleséget keresve egészen közel merészkedett az emberekhez. Az egyik bocs a szemünk láttára a mólóról beleereszkedett a vízbe, és jókedvűen játszadozni kezdett. Erről még videót is készítettünk.
A Mohos-tőzegláp páratlan látványt nyújtott, és olyan ismeretekre tettem szert, melyek azóta is forognak a fejemben.
Minden nap étteremben ebédeltünk, de a negyedik napi ebéd különösen emlékezetes számomra, ugyanis mexikói étteremben ettünk. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen ételt kóstoltam. Számomra ez a nap volt az utazás csúcspontja.
A kirándulásunk utolsó reggelén mindenki összecsomagolt. Miután elbúcsúztunk kedves vendéglátóinktól, haza indultunk. A hosszú buszozást több megálló tarkította, mert megálltunk Székelykeresztúron a Gyárfás kúriánál, ugyanis úgy tartják, hogy Petőfi itt töltötte utolsó éjszakáját. Itt ettem a híres Petőfi-körtefa gyümölcséből is. Ezután Fehéregyházára mentünk, ahol a költő feltételezett síremlékét koszorúztuk meg egy rövid megemlékezés után. Az utolsó jelentős megállónk Segesvár volt, ahol lehetőségünk nyílt szétnézni egy középkori hangulatú városban. Számomra itt a Drakula-szülőház volt a legizgalmasabb, de tetszett a különleges óratorony is.
Egy hosszú és kimerítő buszozás után szeptember 6-án késő este értünk haza. Aki nem jött el velünk a világ ennek a rejtett gyöngyszemébe, sajnálhatja, mert ha lehunyom a szemem, még mindig látom Erdély gyönyörű hegyeit. Köszönöm „Határtalanul!”
Tóth Anita
7.b osztályos tanuló
Nézd meg a bemutatót!
